Mindkét módszer roncsolásmentes anyagvizsgálat, ami lehetővé teszi a felületi és a felület közeli hibák kimutatását mágneses anyagokban, anélkül, hogy kárt tenne a vizsgált tárgyban.
A fluoreszcens mágneses poros vizsgálat előnye, hogy még a legkisebb hibákat is észlelni lehet vele. A fluoreszcens szuszpenziók a UV fényben világítanak. A felületre felhordott szuszpenzió a mágneses tér hatására a hibába rendeződik így a hibák indikációi a sötétben, UV fény alatt jól láthatóak. A fluoreszcens mágneses poros vizsgálatnál hibaméretre vonatkozóan akár 0.1 mm-es hibák is kimutathatók. Hátránya, hogy szükséges az UV megvilágítás és a sötét környezet, ami bonyolíthatja a vizsgálatot, illetve a fluoreszcens anyagok gyakran drágábbak a hagyományosnál.
A színkontrasztos (fekete-fehér) mágneses poros vizsgálat előnye, hogy egyszerűbb és olcsóbb, mint a fluoreszcens vizsgálat. A megvilágítási feltételeket könnyebb biztosítani.
A mágneses poros vizsgálatot már az 1920-as években alkalmazták, de igazán a második világháború után, a 1940-es évektől terjedt el az iparban. A mágneses poros vizsgálatot az 1960-as években fejlesztették ki, mint egy hatékony módszert a vasútipar számára, ahol kritikus volt a minőségbiztosítás.
Összefoglalva, mindkét mágneses vizsgálati módszernek vannak előnyei és hátrányai. A fluoreszcens módszer nagyobb érzékenységű, de drágább és bonyolultabb a megvilágítási igényei miatt. A színkontrasztos módszer egyszerűbb és olcsóbb, de kevésbé érzékeny a kisebb hibákra. Mindkét módszer jelentős szerepet játszik a roncsolásmentes anyagvizsgálatban, a helyes módszer kiválasztása pedig a vizsgálandó anyag és a vizsgálat céljától függ.